Szócikk változásai

 

Vörös [rúzs]nak minden nő fegyvertárában szerepelnie kellene -hogy ez még sincs mindig így, annak oka általában a feltűnő színnel kapcsolatos számos előítélet: közönséges külsőt kölcsönöz, csak a szőkéknek/fiataloknak/bátraknak áll jól, vöröses árnyalatú hajhoz, sápadt [bőr]höz nem illik és így tovább. Pedig mindenki számára létezik egy előnyös vörös árnyalat – csupán meg kell találni az igazit. 
Azt könnyű megállapítani, ha egy árnyalat nem áll jól: sápaszt, természetellenesnek hat, önálló életet él, szinte ”lemászik” az arcról. Nehezebb dolog a megfelelőt megtalálni. Lássuk, mi különbözteti meg egymástól a különböző vöröseket, és hogy mutatnak más-más árnyalatú bőrön. 

A hideg tónusú bőr általában világos, könnyen kipirul, nehezen barnul le, viszont hamar leég. Gyakran az [érzékeny bőrtípus]hoz tartozik. Hideg tónushoz a hűvös pirosak az úgynevezett kék-pirosak illenek: ezek a rózsaszín vagy lila tónusú valódi piros árnyalatok. Biztos befutók a bogyó-színek (málna, eper) a meggy- és cseresznyepiros, a sötétek közül a szeder. A narancsos árnyalatok sápadttá, fáradt kinézetűvé teszik a hideg bőrtónust – egyetlen kivétel a téglavörös, amennyiben elég sötét.

A meleg tónusú bőr ha le is ég a nyár kezdetén, hamarosan aranybarna színt kap, gyakran kevert vagy [zsíros bőrtípus]. A meleg, arany tónusú bőrszínhez a narancsos árnyalatú tűzvörös, a paradicsom, a tégla- és a rozsdavörös illik. A rózsaszínbe hajló pirosak ez esetben természetellenesen hatnak, sőt a lilás összhatás miatt fáradtnak, elgyötörtnek tűnhet viselőjük. Itt is van egy kivétel: a kékes árnyalatú piros, ha elég sötét (bordó).